Billy Lynn Hosszú Félidei Sétája

1. Billy Lynn hosszú, félidei sétája
2. Billy Lynn hosszú, félidei sétája · Ben Fountain · Könyv · Moly
3. Billy Lynn hosszú, félidei sétája (film) – Wikipédia
4. Mozi: Billy Lynn hosszú, félidei sétája
5. Könyv: Ben Fountain: Billy Lynn hosszú, félidei sétája

Mert amíg Kennedynél minden milliméterre pontosan adagolt, addig Fountain néha kicsit elvéti az arányokat és túlragozza a dolgokat, amitől az általa tett megállapítások nehezen befogadható masszává állnak össze az olvasó fejében. Persze tisztán látszik, mi is ennek az oka – Fountain egyszerűen erejét megfeszítve azon van, hogy mindenről, de mindenről meséljen. Ezt a szándékot pedig vétek volna nem értékelni. Épp ezért, ha vannak is apróbb egyenetlenségek, azok inkább a megbillenés, mint a végzetes elhasalás kategóriájába tartoznak, és összességében nem kisebbítik a regény hatását. A történet szerint a Bravo osztag nyolc megmaradt katonáját (köztük a főhőst, Billy Lynn tizedest), akik egy iraki bevetés során kiemelkedő helytállásról tettek bizonyságot, amolyan dicső győzelmi zászlóként hurcolják körbe fél Amerikán, hogy a politikusoktól a pénzzel jócskán kitömött üzletembereken át az egyszerű, istenadta népig mindenki megismerhesse, nagyrabecsüléséről biztosíthassa és körbehízeleghesse őket.

Billy Lynn hosszú, félidei sétája

Egy, a kasszasiker reményében hozzájuk csapódott producer pedig mindent elkövet, hogy megteremtse a feltételeket egy róluk szóló film elkészítéséhez. Lassacskán azonban világossá válik, mi is lapul a szép szavak és a nagy ígéretek mögött: a politikusok csak a háború népszerűsítésére használják fel a fiúkat, az üzletemberek pénzt akarnak kiszivattyúzni a sztorijukból, a lakosság legnagyobb része meg, a háborús propaganda fejébe kalapált jelszavait visszhangozva, de minden valós érdeklődés és érzelmi kötődés nélkül ajnározza a katonákat, igaz, utóbbit is csak addig, míg azok úgy viselkednek, ahogy Amerika népe elvárja, és azt mondják, amit ez a nép hallani akar. Mikor a srácok ráébrednek, mi folyik körülöttük, hogy nem többek néhány kihasználható aztán félreállítható bakánál, egyre kevésbé akarnak asszisztálni a kollektív képmutatáshoz… Billy az elsők között van, akinek leesik, mennyire hazug dologba is csöppentek, vagyis inkább az érzékenységénél fogva legkorábban megérzi, hogy valami nem oké.

Billy Lynn hosszú, félidei sétája · Ben Fountain · Könyv · Moly

Ang Lee kiugróan jó rendező, de az átiratból nem sikerült csodát teremtenie. A filmet óriási várakozás előzte meg, ám a csalódottság érezhető volt a tengerentúli értékelésekben, tegyük hozzá: jogosan. A könyvben rejlő maró gúnyt és szarkazmust csak nyomaiban sikerült átültetni, a celebbé vált katonák értetlenségét és tanácstalanságát az őket összeroppantani akaró médiagépezetben pedig még annyira sem. A szatírát felülírja a realisztikusan leforgatott (főként háborús) jelenetek sora, a párbeszédekben gyakorlatilag csak néhány monológban és epizódjelenetben villantják fel a regényben rejlő mérhetetlen gúnyt, a katonák bohóccá silányítása pedig egy meccs tévés eladhatóságának kedvéért elsikkad a túlzott igyekezetben, hogy szatírának állítsanak be valamit, amit nem sikerül annak beállítani. Vannak persze kiugró jelenetek és párbeszédek, amelyek abszurditása valóban eszünkbe juttathatja A 22-es csapdáját. A katonák sajtótájékoztatóján, ahol a "hősök" az előre bemagolt szöveget mantrázzák, Billy gondolatait halljuk a valóságról.

Nem háborús mozi, nem dráma, nem akció és nem szatíra. Az Oscar-díjas Ang Lee különös hibridet rendezett Ben Fountain bestselleréből. Öt évvel ezelőtt jelent meg Ben Fountain hihetetlen sikeressé vált könyve, a Billy Lynn's Long Halftime Walk, s nem kellett sok időnek eltelni ahhoz, hogy a tengerentúli mozipiac is meglássa benne a lehetőséget. A rendezői székbe egy igazi nagyágyú, Ang Lee ült be, aki letett már néhány dolgot az asztalra (Tigris és sárkány, Pi élete), így úgy vélték, nagyot nem tévedhetnek vele (erről egy kicsit lentebb). Főszereplőnek a totál ismeretlen Joe Alwynt választották, mellékszereplőknek azonban olyan színészeket szerződtettek, mint Steve Martin vagy Chris Tucker, hogy Vin Dieselről már ne is beszéljünk. A sztori az iraki háborúban kezdődik, ahol egy földön felejtett kamera egy Billy Lynn nevű katona hősiességét rögzíti. A felvétel bejárja az amerikai sajtót, s Billy egycsapásra nemzeti hőssé válik osztagával együtt, A Tökéletes, Igazi Amerikai Katona mintaképévé.

Billy Lynn hosszú, félidei sétája (film) – Wikipédia

Mozi: Billy Lynn hosszú, félidei sétája

1. Dr kiss emese virág maganrendeles
2. Billy Lynn hosszú, félidei sétája
3. Paula és Paulina 1. évad epizódlista - awilime magazin
4. Hüvelygomba hány nap alatt múlik el
5. Örökké a csajom film online 2
6. Mozi: Billy Lynn hosszú, félidei sétája
7. Elif a szeretet útján 3 évad 2 rész
8. Budmil Táskák, Ruházati Termékek és Kiegészítők | budmil Webáruház

2016. 2017. február 10. Korhatár (mozi) (mozi) Bevétel 30, 9 millió amerikai dollár [2] További információk weboldal IMDb Billy Lynn hosszú, félidei sétája (eredeti cím: Billy Lynn's Long Halftime Walk) 2016 -ban bemutatott amerikai-brit háborús dráma, melyet Ang Lee rendezett. A forgatókönyvet Jean-Christophe Castelli írta, Ben Fountain 2012-ben megjelent azonos című regénye alapján. A főszereplők Joe Alwyn, Kristen Stewart, Garrett Hedlund, Vin Diesel, Steve Martin és Chris Tucker. Az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Kínában 2016. november 11-én mutatták be, az Egyesült Királyságban 2017. február 10-én.

Könyv: Ben Fountain: Billy Lynn hosszú, félidei sétája

A cheerleaderes búcsújelenetben Billy hajlana arra, hogy a lány kedvéért nem tér vissza Irakba, ám a könnyes szemű kiscsaj hallani sem akar erről, mondván, "Te egy hős vagy, neked ott a helyed", s éppen csak azt nem böki ki, hogy menj már vissza meghalni, hogy még jobban sírhassak, te hülye! Steve Martin, mint klubtulajdonos monológja a hősiesség szó szerinti pénzre váltásáról, vagy Chris Tucker füléről le nem rohadó telefonja mind olyan villanások, amelyek jelzik azt az irányt, amely felé Ang Lee megpróbált ugyan menni, de nem sikerült neki. Mind a színészvezetés, mind a forgatókönyv újra és újra visszakanyarodik a realitáshoz, szöges ellentétben például minden idők egyik legjobb szatírájával, amelyet a média- és propagandagépezetről forgattak, az Amikor a farok csóválja című klasszikussal. "Menjünk valami biztonságos helyre. Mondjuk vissza a háborúba" – hangzik el a film egyik utolsó dialógusában, s ez tökéletes zárómondat lehetne, ha ennek az abszurditását láttuk volna előzőleg. De nem ezt láttuk, inkább egy nagyon szűk és minimalizált keresztmetszetet az amerikai társadalom viszonyulásáról a katonához.

Lynn tizedes egyszerű fiú, de pont ettől annyira nagyszerű. Sehol egy dugidiploma, sehol igazán különleges képességek. Csak egy kitörési lehetőséget nélkülöző kisvárosi otthonból érkező, nem épp a legjobb neveltetést kapott, önértékelési problémákkal és kétségekkel teli fiú van, akitől az apja minden szeretetet megtagadott, és aki most is elveszetten áll a világban, hiszen nemhogy a katonai szolgálat utáni életét nem tudja elképzelni, de még abban sem biztos, hogy egyáltalán életben marad. Mégis, kamaszosan álmodozó, alapvető jóindulatát pedig a családi és harctéri traumák sem voltak képesek teljesen kiölni belőle. Az is tisztán látszik, ha a jó ember mellé kerül (mint a folyton olvasó Shroom spoiler), mennyi mindent ki lehet hozni belőle, és mennyi mindent tud kihozni magából. Pláne, hogy még gondolkodni is mer. Ugyanakkor adódik a kérdés, vajon mi lesz egy gondolkodó (és érző! ) fiúból egy olyan társadalomban, ahol sem az ész, sem az érzelmi intelligencia nem képvisel értéket? Annál is inkább nyugtalanító felvetés ez, mivel Fountain nem tündérmesét ír – Billy a történet végén visszaindul a háborúba, és nem tudhatjuk, élve hazatér-e onnan.

A hadsereg spin doctorai kitalálják, hogy hazahozzák néhány hétre a fiúkat, de csak azért, hogy végighakniztassák őket a fél országon és lehetőleg a teljes amerikai sajtón. Lássák csak a népek, milyen nagyszerű fiai vannak a nemzetnek, s lássák a fiatalok, mekkora lehetőséget kínál nekik egy háború, valahol a messze távolban. (Hogy az egészről a hazarángatott, kifacsart, majd a harctérre visszadobott fiatal katonáknak mi a véleménye, az a kutyát nem érdekli. ) Záróeseményként a Dallas Cowboy NFL-meccsének félidejében kell szórakoztatniuk a közönséget a Destiny's Child háttereként, szomorú biodíszletté változtatva az amerikai médiától egyre inkább hányingert kapó katonákat. A stadionban töltött néhány órát mutatja be a film, miközben Billy visszagondol az iraki időszakra, a lehető legközelebbről megismerkedik egy cheerleaderrel, szerelmes lesz oda és vissza – de mindenekelőtt bepillant egy olyan média- és pénzügyi gépezetbe, amelyet még értelmezni sem tud. Bár a kritika a Billy Lynn regényváltozatát minden idők legjobb paradoxon-művéhez, A 22-es csapdájához hasonlította, mint a kegyetlen háborús szatíra méltó párját, a filmben ebből sok mindent nem tudtak felmutatni.

Elsőként a könyvből készült film előzetesébe botlottam bele, így alig győztem egyik ámulatból a másikba esni, amikor kiderült, hogy egyrészt a film egy regényen alapul, másrészt (és ez a nagyobb csoda, azt hiszem) a regény magyar fordításban is elérhető. A nagy lelkesedés ellenére, bár már tavaly nyáron megvásároltam a kötetet, majdnem egy évig tologattam ide-oda, de visszatekintve nem is értem, miért húztam az időt, ezzel ugyanis egy remek olvasmányélménytől fosztottam meg magam hosszú hónapokon át. Fountain egyszerre hozza a nyerseséget komoly mondanivalóval keverő, utóbbit legtöbbször kesernyés humor mögé rejtő elbeszélésmódot, illetve az érzelmek és élethelyzetek elképesztően pontos, igazi éleslátásról tanúskodó leírását, ezt a kombinációt pedig nagyon kedvelem. Hasonló precíz helyzet- és emberábrázolást eddig csak A. L. Kennedynél fedeztem fel: az ő Day háborúja címet viselő regénye tükröz olyan kiemelkedő megfigyelőképességet, mint Fountain munkája. Azonban, bár Fountain művét kifejezetten jónak tartom, Kennedy regényének ismeretében azt kell mondjam, lehet ezt még jobban is csinálni.