Garai Gábor Töredékek A Szerelemről
- Garai Gábor - Ha a szerelem elhagyott
- A lélek csendje...: Töredékek a szerelemről
- Garai Gábor: Töredékek a szerelemről
- Szerelmes versek, és verssorok: Garai Gábor
- Garai Gábor: Anyaföld (Kozmosz Könyvek, 1968) - antikvarium.hu
- Garai gábor töredékek a szerelemrol
S élsz felelősen, mint a sebesült harcos: ki bevégzi naponta, mit rendel a nap, míg izmai közt bolyong a szilánk, mely végül szívébe szalad.
Garai Gábor - Ha a szerelem elhagyott
- Garai gábor töredékek a szerelemrol
- Halálosabb iramban 5 teljes film magyarul videa 2006
- Töredékek a szerelemről - Garai Gábor szerelmes verse
- TOP 10 - Szerelmes versek - Szerelmes Szívek
- *a6R(HD-1080p)* Kate és Leopold Film Magyarul Online - tnoHEfdCkj
- Eladó használt alfa romeo giulietta alfa
- A Szürke ötven árnyalata Teljes Film [2015] Magyarul ~ Online | VideA : TV
- Csodás házak Keszthelyről és környékéről – Otthontérkép Magazin
- Windows 10 telepítése usb ről mac
- 185/65 15" | nyári gumi | Michelin - Racing Bazár
- Garai Gábor: Töredékek a szerelemről - 4 Dimenzió Online
szerda, február 23, 2011 Szerző: Fényadó Garai Gábor: Töredékek a szerelemről Ki megvigasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Hazug voltál, hiú, hitetlen? Vakmerőbb, mint a képzelet! Hová hullsz? Én meszes közönybe. Nincs áhítat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás. * Lehet, csak a hibátlan testedet szerettem, s föltárult, elengedett szépséged gyújtottam ki a szilaj szenvedély képzelt lángcsóváival? Lehet, hűséged, vadságod csupa varázsolt rongy volt, festett glória: én rádbűvöltem rajongón - te csak eltűrted jámbor hóbortjaimat? Lehet, hogy így volt. Akkor is neked köszönök mindent - s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled. Immár aligha változom meg: minden vonásom végleges. Mi eddig eszmém s mámorom lett, eztán sorsom törvénye lesz. Aláaknázott terepen lépkedek feszes nyugalomban. Dühöm csak jelentéktelen legyek dünnyögésére robban: a folytonos életveszély morajától szemem se rebben; minden reményem benned él, halálomnál véglegesebben.
A lélek csendje...: Töredékek a szerelemről
Garai Gábor: Töredékek a szerelemről
Versek; Szépirodalmi, Bp., 1956 Ének gyógyulásért; Magvető, Bp., 1958 Mediterrán ősz. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1962 Magyar versek könyve (versek, összeállította Kormos Istvánnal, 1963) Artisták. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1964 Nyárvég. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1965 Eszköz és eszmélet; Szépirodalmi, Bp., 1965 Kedd / Rapszódia az elragadtatásról. Verses táncjáték; Szépirodalmi, Bp., 1966 Kis csodák. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1968 Anyaföld. Válogatott versek; vál., szerk., utószó Faragó Vilmos; Athenaeum Ny., Bp., 1968 ( Kozmosz könyvek) Meghitt találkozások; Szépirodalmi, Bp., 1969 Írás a falon; Szépirodalmi, Bp., 1969 Orpheusz átváltozásai. Verses játék; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1970 Márciusi nyár. Jegyzetek és versek egy indiai utazásról; Szépirodalmi, Bp., 1971 Ablakban a nap; Szépirodalmi, Bp., 1972 Elférünk a földön; Szépirodalmi, Bp., 1973 A szenvedély évszakai. Összegyűjtött versek; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1973 Váci Mihály válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1974) Elégiák évada / Bolond Istók.
Műfordítóként is jelentős volt. Színházi munkái [ szerkesztés] A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 27; íróként: 2; műfordítóként: 11. [6] Szerzőként [ szerkesztés] Biztató (Mai magyar költők estje) (1959) Tűz-tánc (1959) Emberül felelj! (1961) Reggeltől Reggelig (1962) Ezek a mai fiatalok (1963) Gyöngykagylók (1963) Michelangelo-emlékest (1964) Pódium 64 (1964) Párbeszéd József Attilával (1964) A könyvek és én (1964) Mozgó világ (1964) Rapszódia az elragadtatásról (1965) Kalózok szeretője (1965) Vietnám ege alatt (1967) Budapest költészete (1967) Mindenre Képes Újság (1967) Mindenkinek, mindenkinek (1967) Fő a fejünk (1968) A lebegő atlasz (1973) Tombol a Hold (1974) Várj reám! (1976) Boldog akar lenni az ember... I. -II. rész (1977) Tündér a kertben (1977) Orfeusz átváltozásai (1977) Csak semmi szenzáció (1979) A reformátor (1984) Íróként [ szerkesztés] A kölyökkor álmai (1985) Villa Negra (1986) Műfordítóként [ szerkesztés] Új szimfónia (1962) A kaukázusi krétakör (1964, 1968, 1975) A krétakör (1966) Egy fő az egy fő (1966, 1978, 1989) A Luzitán szörny (1970) Tou O igaztalan halála (1971) Művei [ szerkesztés] Zsúfolt napok.
Szerelmes versek, és verssorok: Garai Gábor
Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.
– Balatonszemes, 1976. június 4. ) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: "a Színészkirály". Garai Gábor Garai Gábor: Jókedvet adj Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom, s nem páncélzat, de szárny a vállamon. S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdődő és folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan – ahhoz is csak jókedvet adj, Uram. Garai Gábor (eredeti neve: Ruprecht Gábor) ( Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. ) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.
Garai Gábor: Anyaföld (Kozmosz Könyvek, 1968) - antikvarium.hu
Garai gábor töredékek a szerelemrol
Most másképp gondolom, nem, nem halhatatlanság, arra még nem fizettem be elégszer, s nem leszek hitvány nőkön könnyű ékszer (rossz rím, túl kacér) – nem kísért a vak vágy hogy túléljem egy létem nyers kalandját. És mégis marad valami utánam: utánozható, utánozhatatlan? Egyre megy; én is követtem magamban a sínekre bukó Hőst. Irgalmatlan ég érted holtom után is a lázam. Garai Gábor: Nem vagyonra Nem vagyonra gyűjtök – időre, hogy kószálhassak szabadon ez idei, s talán jövőre már járhatatlan tájakon. Örömömben – ameddig élek – az osztozhat csak, akinek így kellek, ki felezi vélem oszthatatlan perceimet; Bánatomban csak az talál meg, kit leigáz a pillanat, s úgy szakad rá, mint az ítélet, hogy alig kelt, – s már hull a nap.
Garai Gábor - Töredékek a szerelemről Ki megvígasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Hazug voltál, hiú, hitetlen? Vakmerőbb, mint a képzelet! Hová hullsz? Én meszes közönybe. Nincs áhitat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás. Garai Gábor - Mint kisgyerek Mint kisgyerek egy nagy pohár tejet, Úgy iszom tápláló szerelmedet, És szétterjedsz bennem, te hófehér: Te leszel már ereimben a vér, S te az eszmélet, te a kábulat, Te a világot rendező tudat, Míg lassan végleg átalakulok És élni már csak általad tudok: Járni csak úgy, ha te is lépsz velem, Szólni, ha te szólítasz nevemen, Látni, ha két szemed el nem bocsát, S kibírni ezt az örvénylő csodát Csak úgy, ha sodrását te csitítod, Te bizonyos cél, te tömény titok. Garai Gábor - Nincs már... Nincs már bennem indulat ellened, se érted, végre minden véget ért; se jót, se rosszat többé nem teszek a kedvedért.
Tömény füstköddé vált a szerelem, bemocskolja nyoma az ablakot; többé már tegnapod se kémlelem, se holnapod. Kezem selymes vadgesztenyét simít, hogy feledje kétéltű kebledet; se - hús - se - hal emléked émelyít, rekeszizmom remeg. Átkelek inkább ködlő hegyeken, mint a te áttetsző titkaidon; már nem varázslat borzong szívemen - hideg iszony. Garai Gábor - Ha csak emléked... Ha csak emléked látogat meg, nem ülhet le mellém az ágyra; tükörképed az, s bár lobot vet, meg nem ölel, nincs keze-lába. Ha te magad jössz, nézlek egyre: mért nem gyújtod ki volt varázsod? végleg a sorsodhoz szögezve fognék csak tőled újra lángot? Közben a meghitt perc is elhagy, s nem tudlak megragadni; hát csak elmondom: az egyetlenem vagy, s reménytelenül elbocsátlak. Garai Gábor - Ha a szerelem elhagyott Mert ha a szerelem elhagyott, kipattogzik arcodon vékony fehér rétegben a védtelenség, mint omló falon a salétrom; mert ha a szerelem elhagyott, csak loholsz az utcán szorongva, elbűvöl s nyomban megaláz minden parázna szoknya; és nyelved száraz kőporban forog, ha elalszol, kifoszt az álom, ébren lábaid fércen rángatod; parázson jársz, parázson... És tarkódig felperzselődsz; tagjaid hamuként elomlanak, mozdulataidról az otthonosság aranypáncélja leolvad.