Bocsánat, ha kissé összeszedetlen voltam, de ilyen reakciókat váltott ki belőlem az olvasmány. Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, és ti is sort kerítetek rá valamikor, de ne akkor, amikor jobb kedvet reméltek egy könyvtől. Ui. : a magyar kiadás borítója sokkal jobban tetszik, mint a külföldi, ami ritkán fordul elő, szóval köszi, Gabo!
Te észrevetted volna a jeleket? April még így is sokkal többet látott, mint amennyit nem, érezte, hogy kis darabokra hullik körülötte minden, és ő kapaszkodott abba, amibe csak lehetett. Rendkívül nyomasztó olvasmány volt. Az egész tulajdonképpen arról szólt, hogy April a végsőkig próbál kitartani Jonah mellett, aki skizofréniában szenved. Voltak ennek kisebb jelei már az elejétől kezdve – én magamban paranoid skizofrénként diagnosztizáltam Jonaht, rendkívüli pszichiáteri tapasztalataimra alapozva, avagy a téma szegényes ismeretére…-, például olyan hangok hallása, amelyek nincsenek ott, mindennek tagadása, rémült tekintet, indokolatlan félelmek, összeesküvés-elméletek. A lány azonban semmivel és senkivel nem törődött, mindvégig mellette állt. Magamra ismertem benne: a végsőkig kapaszkodik valami olyanba, illetve valaki olyanba, akibe nem kellene. Szerintem ezt valahol ő is tudta, bár biztosan nem ismerte volna be… Mindenesetre egy nagyon sötét utat járhatnunk végig Aprillel és Jonahval, lapról-lapra egyre nyomasztóbb dolgokkal.
junglebook-7777.com, 2024 | Sitemap