Olykor véletlenül belenyúltam az ecsettel a képbe. A hajam és a ruhám is már az első pár percben festékes lett. Pontosan tudtam, mit szeretnék lefesteni, tudtam, hogyan tenném, de felbosszantott, hogy a vonalaim elcsúsznak és irányíthatatlanná válnak, nem tudom szabályozni azok erősségét és irányát. A számban az ecsettel, az akvarellkészlet fölé hajolva próbáltam kikeverni a megfelelő színeket. Ez a festéshez képest viszonylag könnyen ment, de nagyon hosszú időnek tűnt. Most realizálódott bennem, milyen sok lépést teszek meg észrevétlenül, mikor kikeverek egy árnyalatot. Kiválasztom, és bevizezem az ecsetet, belemártom a festékbe. Kipróbálom az adott színt. Aztán ismét bevizezem az ecsetet, újra belemártom a színbe, majd egy másikba. Megnézem, milyen hatást értem el, aztán többször is változatok az arányokon vagy a színerősségen. Általában ösztönös, maguktól jövő, könnyű és gyors mozdulatok ezek. Most viszont feltűnt, mennyire soklépéses folyamatról van szó. Véletlenül pont egy gurulós irodai székre ültem le, így könnyen tudtam váltogatni a távolságot a papír és az ecset között.
Egyetlen céljuk a pénzszerzés. Amit tesznek, nemcsak azért káros, mert becsapják az adakozókat, hanem azért is, mert aki nekik ad, az más szervezetnek általában már nem fog, hiszen abban a hitben él, hogy teljesítette a kötelességét. Ha pedig rádöbben, hogy becsapták, nagy valószínűséggel a tisztességes megkereséseknek sem fog többé hinni. A csalók mindig a rászorulókat rövidítik meg azzal, hogy megrendítik a jó szándékú emberek bizalmát. Ezért annak, aki segíteni akar, azt ajánljuk, tegye ezt a közvetlen környezetében: olyan szervezetnek adjon, amelynek ismeri a munkáját. Így a pénz biztosan jó helyre kerül, és adományozójának is nagyobb lesz az öröme, mert látja, mire használják. Ez a következő adakozásra is jobban ösztönöz, mint akármilyen szívhez szóló levél vagy kéretlen ajándékcsomag. Támogassa a vasárnapot Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!
Hétszázezer eurós forgalom Postaládájukban sokan találtak mostanában egy vaskos borítékot a Szájjal és Lábbal Festők Kiadójától (Nakladateľstvo umelcov maľujúcich ústami a nohami). A küldemény nyolc képeslapot, hat ajándékkártyát és egy 20 euróra kiállított csekket tartalmaz, valamint levelet, amelyben a kiadó önkéntes adakozásra kéri a címzettet. "Nyomásgyakorlásnak éreztem az egészet, mert nem rendeltem semmit. Az is elgondolkodtatott, hogy önkéntes, tetszőleges összegű adományt kértek, viszont ott volt a 20 eurós csekk. Gondolom, akkor már kevesebbet nem is illik adni. Végül elküldtem a húsz eurót, mert sajnálom ezeket az embereket, de vannak kételyeim, hogy valóban kapnak-e a pénzből" – mondta olvasónk, Varga Andrea. Egy másik Vasárnap-olvasó, Kesiar Katalin a kiadó hátterének is utánanézett, és megtudta, hogy a tulajdonos egy svájci állampolgár, s a kft. -ként bejegyzett cég tavaly több mint hétszázezer eurós forgalmat bonyolított le. Ez inkább kételyt ébresztett benne, mint bizalmat, bár azt írta, a jótékonykodástól nem vette el a kedvét.
Persze mi is büszkék lehetünk, mert UNICEF-lapon köszöntek már vissza Moholy-Nagy László képei, André Kertész fotói vagy olyan grafikusok alkotásai, mint Réber László és Reich Károly. Az idei kiadású lapok megrendelhetők az UNICEF magyar oldalán, és csomagonként 1700-2000 Ft-ba kerülnek. Szájjal-lábbal festők Különleges festési technikákat alkalmaznak a szájjal-lábbal festők, akik 1957 óta tömörülnek nemzetközi szervezetbe. Az alakuló ülésen a meghívott tizennyolc művészből tizenhatan jelentek meg, és egyhangúlag elfogadták a létrejövő szervezet célkitűzéseit. "... tagjai kizárólag súlyosan mozgássérült, a képzőművészetben örömüket lelő emberek. A művészek annak ellenére, hogy kezük használatától baleset, betegség vagy születési rendellenesség okán nagy részben vagy teljesen meg vannak fosztva, megtanultak a szájukkal vagy lábujjaikkal tartott ecsettel festeni". 1965-ben már nyolcvan teljes jogú tagot számláltak, és a VDMFK ekkorra huszonöt országban képviseltette magát. Mára egy, az egész világot behálózó önsegélyező szervezetté vált, a tagok kiállításokat szerveznek, értékesítik a festményeket, gondozzák a képeslap- és naptárkiadást, alkotásaik hazánkban is évek óta elérhetők.
Mivel kezei erőtlenek, így a szájával fest, többnyire olajfestékkel. A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Egyesületének 2002 óta ösztöndíjas művésze. Czibolya Erzsébet Czibolya Erzsébet 1954. október 3. -án született Hatvanban. Öt éves korában egy védőoltás következményeként teljes bénulással járó betegséget kapott. Légzésbénult volt fél éven keresztül, majd ezt leküzdve a maradandó bénulással él tovább. Évtizedeken keresztül tanult különböző intézményekben, kórházakban, a Marcibányi téri Mozgássérültek Intézetében. 10 évig dolgozott szájjal, hogy saját jogon lehessen nyugdíjas. 1988 óta a szülei látják el otthon, teljes ellátásra szorul. Évente 1x-2x rehabilitációs ellátásban részesül, hogy állapota ne romoljon. Munkája és hobbija a szájjal festés. 1999. áprilisától a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Egyesületének ösztöndíjas művésze. Naponta 8-10 órát dolgozik otthon, szájjal fest. Hatvanban és más városokban is felkérik kiállításokra. A közlekedés csak helyben megoldott, más városba csak segítséggel utazhat.
A bohócdoktorokat többféleképpen lehet támogatni. Rendszeres adományokkal, egyszeri adakozással, adónk két százalékával vagy akár céges partnerséggel is. A lényeg, hogy a bevétellel évente elszámolnak, így mindenki tudhatja, mire költötték a pénzt. Perselyes kéregetőknek ne adjunk Ellentétben azokkal a különféle jogcímeken, mondvacsinált társulások nevében kéregetőkkel, akik perselyekkel álldogálnak az utcán, posták, üzletközpontok, kórházak bejáratánál. Leggyakrabban azt állítják, hogy a helyi gyermekonkológiai osztályra gyűjtenek. Ez már önmagában csalás, mert ilyen osztály az országban csak három van: Pozsonyban, Besztercebányán és Kassán. Egyik sem zaklatja a járókelőket az utcán, mindegyiknek saját számlaszáma van, és a beteg gyerekek szüleivel közösen alapított polgári társulást működtetnek. A létező gyermekonkológiai osztályok közleményben is elhatárolódtak minden ellenőrizhetetlen kezdeményezéstől, és ezt a Rákellenes Liga ugyancsak többször megtette: felhívásban figyelmeztette a lakosságot, hogy az utcai adománygyűjtők többsége semmilyen kapcsolatban nem áll sem kórházakkal, sem rákbetegekkel.
A filcek tetejét a kezek használata nélkül képtelenség volt eltávolítani, a megfelelő nyomás nélkül a grafitceruza vonalai pedig határozatlanok és szinte észrevehetetlenek voltak. Emiatt úgy gondoltam, nem grafikai technikákkal próbálkozom, hanem festeni fogok, így nagyobb, hatásosabb, erősebb felületeket hozhatok létre rövidebb idő alatt. A gyorsaság az első próbálkozások kudarca után vált kulcsfontosságú tényezővé. Nehéz bevallanom, de hamar ideges és kifejezetten türelmetlen lettem. Eldöntöttem, hogy a figurális ábrázolás helyett inkább valami absztrakt, foltszerűbb képet készítek. Szívesen állítanám azt, hogy azért, mert ehhez volt kedvem. De ha őszinte akarok lenni azért, mert egyszerűen nem tudtam másfélét. Mindenesetre úgy határoztam, megpróbálok hű maradni divatillusztrátori énemhez, és ebben a témában alkotni valamit. Ekkor még el sem tudtam képzelni, mennyi váratlan nehézség kerül az utamba. Amikor vékony vonalakat próbáltam húzni, túl vastagak és görbék lettek, és egyáltalán nem oda kerültek, ahova szerettem volna tenni őket.
Oda-vissza löktem magam a lábaimmal az asztaltól. Folyamatos mozgásban voltam. Talán ez is volt az oka annak, hogy elég hamar, nagyjából egy óra után elfáradtam. Nagyon nehéz volt az eszközt a számban tartani, többször el is ejtettem. Még próbálkoztam egy darabig, aztán elhatároztam, hogy félbehagyom a képet, összeszedem a tapasztalataimat, és a következő nap újra nekiülök. Úgy terveztem, ezúttal megpróbálok lelassulni, és türelmesen a részletekre koncentrálni. Minden mozdulatot jóval lassabban tudtam megtenni, mint amikor a kezeimmel festek. És minden mozdulatot többször átgondoltam, mert úgy éreztem, nem fogom tudni könnyen korrigálni a hibákat. A magabiztosságom nehezen tört utat ismét magának. Egy idő után azonban a vonalaim határozottabbak és lendületesebbek lettek, a felületek kezdtek érdekesebbé válni. A kezdeti kétségbeesést felváltotta a kíváncsiság Elkezdtem kísérletezni, a vonalak ritmusára és a színek összhangjára figyelni. Reméltem, hogy az ügyetlenségemet az előnyömre fordíthatom, és a végeredmény friss és lendületes lesz.
1988-ban feleségül ment Mozgai Lászlóhoz, akivel néhány szép külföldi utat tettek együtt. 1999 óta saját otthonukban élnek, vidéken, kertes házban, Alex kutya őrködésével. 1996 óta ösztöndíjasa a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Egyesületének. Az első próbálkozások után lelkesen tanult, képezte magát. Mára már közel száz képet készített szájjal. Különösen csendéleteket szeret festeni, de életképeket, tájképeket, falusi idilleket is találunk festményei között. Minden évben közös kiállításon szerepelnek a festményei. Akrillal dolgozik. Fazakasné Erdélyi Ilona Erdélyi Ilona 1957. április 17-én született Székesfehérváron, szülei nagy boldogságára. 1958. október 12-én édesanyja észrevette, hogy valami baj van Ilonával. Sajnos bekövetkezett, amitől félt, közölték, hogy a gyermek megfertőződött a Heine Medin kórtól. Nemcsak a végtagjai, hanem a légzését segítő izmok is lebénultak. Sok éves kemény küzdelem és kitartás eredményeképpen kikerült a lélegeztető gépből. 1960-tól a Budai Gyermekkórház légzésbénult osztálya lett az otthona.
Mintegy négyszáz önkéntest tömörít a szervezet, akik egytől egyig úgy érzik, szabadidejükben beteg embertársaiknak szeretnének segítséget nyújtani - 2009-ben országszerte tizenhárom kórházban huszonötezer betegnek segítettek. Megérdemlik hát, hogy karácsonyi képeslapjaik megvásárlásával ügyüket támogassuk. A darabonként 130-170 forintért választható lapok közül Hótündér és Pillangó címen kettőt olyan kislány rajzai díszítenek, akit gyógyulása során az önkéntesek kísértek. Csodalámpa A Csodalámpa Alapítvány a súlyosan beteg gyerekek életébe szeretne egy kis örömet csempészni. A hosszadalmas és sokszor kétséges kimenetelű kórházi kezelések nem csak fizikailag teszik próbára az embert - és különösképp a gyerekeket -, hanem lelkileg is. A gyermekkor öröme és felhőtlen boldogsága esetükben sajnos másképp alakult. Persze álmaik és vágyaik ettől függetlenül vannak, s a Csodalámpa ezek megvalósításában igyekszik segíteni. Támogatóik és önkénteseik segítségével vágyott találkozókat szerveznek meg, különféle programokra viszik a beteg gyereket, vagy éppen a nagylelkű adományozók jóvoltából tárgyi kívánságaikat igyekeznek teljesíteni.
junglebook-7777.com, 2024 | Sitemap