Miután elhangzott a zárszó, és lehullt a függöny, a színház közönsége még egy teljes órán át állva tapsolt. Ezután háromszáz egymást követő este volt műsorra tűzve, mellette pedig végigsöpört a fél világon, Belgium, Svájc, Ausztria, Magyarország, Bulgária, Törökország, Egyiptom, Algéria, Tokió és New York közönsége is mind-mind látni akarta a groteszk orrú, aranyszívű kadétot. Igazi hálás darab ez, nem csoda, hogy azóta is hatalmas sikerrel játsszák valahány feldolgozását. Talán a legtöbb embernek Gerard Depardieu filmes alakítása ugrik be elsőként, nem véletlenül: mintha csak rászabták volna a lovag karakterét, úgy brillírozik e szerepben. De talán érdemes azt is elmondani, hogy 1970-ben a Gépnarancs szerzője, Anthony Burgess fordította újra a darabot, a BBC rádiójátékban Kenneth Branagh kölcsönözte hangját, és ezen kívül opera, sőt, még egy izgalmas pszichológiai kísérlet is született belőle. Nem is csoda. Hiába távolodtunk el a romantikától végérvényesen, a színmű a mai napig komoly értékekkel bír, és abszolút modern témafelvetésekkel gondolkodtatja el a nézőt.
Mire a lány azt mondja: "Mondjuk képzelje azt, hogy maga az ember, aki a tájat nézi. "
Innentől spoilerek következnek, bár nem is ez a legjobb kifejezés: mondjuk, hogy a befogadást esetlegesen befolyásoló meglátások, amik egyáltalán nem biztos, hogy igazak. Maga Kaufman azt mondta, nem akarta megmagyarázni a dolgokat, hagyja, hogy az emberek maguk tapaszalják meg a filmet, és támogatja bárkinek az interpretációját. Aki nem akarja, hogy ilyen befolyás érje a megtekintés előtt, attól ezen a ponton búcsúzunk a cikkből az aligátornak pacsit adó teknős videójával: Ha jól sikerült összerakni, akkor a film arra fut ki, hogy a cselekmény a gondnok fejében játszódott le. Jake a saját, néhány évtizeddel korábbi énje, a lány pedig ebben a formában nem valós, inkább egy "barátnő alakú magányosság", hogy majdnem idézzük a filmben elhangzó verset. A könyvben ez a csavar egyértelműen ki van mondva, Kaufman sokkal finomabban nyúl ehhez, és többféle értelmezést lehetővé tesz. "Néha a gondolat közelebb áll a valósághoz, mint a tett, mert bármit mondhatsz és bármit tehetsz, de nem hamisíthatsz meg egy gondolatot", halljuk a lány narrációjában még a film elején.
A szenvedélyes ösztönlény, aki Joel szerelmének a tárgya egy kitörölhetetlen emlék, ugyanis személyisége magával ragadó, kissé zaklatott és a nő egy szabados elvű, szeszélyes természet. Ez egy magával ragadó film, mindazok számára, akik olyan személyt akarnak elfeledni, akit semmilyen eszközzel sem lehet. Furcsa kapcsolat, különleges technika, és az érzés valamint a szenvedélyes, csapongó nő is folyton visszatér a férfi életébe. Ekkor jön a felmentősereg, ugyanis Clementine egy még nem használt, modern technika segítségével egy kilengésben kitörölheti az életéből azt a férfit, akit gyűlöl és szeret egyszerre. Ezt követően Joel ugyanezt teszi. Joel azonban álmában folyton Clementinet látja, és valahol legbelül érzi, hogy rá van szüksége, hogy szürke hétköznapjai kiteljesednek. Ekkor Joel rádöbben, hogy nem akarja elveszíteni a nőt, és igyekszik megmenteni az összes közös emléküket. Mindeközben a tudósok a törlés véglegesítésén fáradoznak. A szerelem érzését kitörlik elméjükből, de mindeközben a kísérletet végrehajtó tudósnő is rájön, hogy az ő szerelmét is kitörölték a fejéből.
Amerikában eközben ismét öl a sorozatgyilkos, Isten újra tíz csapással büntet és a maffiózók is egymásnak esnek. 00:29 Az egyéni látásmódú videóklip- és filmrendező, Michel Gondry az Egy makulátlan elme örök ragyogása után most még mélyebbre vezet minket a színpompás álmok és fantáziaképek világában. Az álom tudománya igazi filmes gyöngyszem, amelyet vétek kihagyni, és ha velünk játszol, premier előtt megnézheted az [origo] filmklub vetítésén. április 18. 15:12 Ifjabb Fogarasi László, Magyarország egyetlen exportképes könnyűzenei előadóművésze aktív időszakát éli. Második nagylemeze, a Splendid Isolation anyagával az elmúlt évben végigturnézta Európát és Oroszországot, a csütörtök óta a mozikban futó Noé bárkája című filmnek pedig ő csinálta a zenéjét. A még mindig pimaszul fiatal (26 éves múlt)... március 06. 18:00 Izgalmas hónapok állnak előttünk a hazai mozik filmtermését illetően: visszatér Rocky, Pókember és Ben Affleck, támad Clint Eastwood amerikai és japán zászlóalja is, csakúgy, mint Beyoncé hangszálai.
Csupán kicsit felhígult a felhozatal, és pletykalapokból ismert celebek is szívesen csekkolnak be. De hát, ki ne tenné? Az amerikai Forbes egy alkalommal "Billionaire lane" -nek nevezte a partszakaszt, ami szabadfordításban annyit jelent, hogy milliárdos sáv – tehát tényleg nem túloztunk az előkelőséggel. A Meadow Lane tényleg csak a leggazdagabbak kiváltsága: Calvin Klein divattervező, Gerald J. Ford, a Ford Financial Fund vezetője és további milliárdos amerikai üzletemberek járnak oda hétvégézni. Ha kíváncsiak lennénk rá, milyen is egy Meadow Lane-en található ház, akkor gondoljunk a Wall Street farkasa házibulihelyszínére, vagy a Minden végzet nehéz óriási házára. Ha erről a flancosabb környékről kicsit kelet felé tartunk, fél óra múlva elérjük Long Island legvégső pontját, Montaukot, ami talán a legromantikusabb település arra, nem csak réges régi világítótornya miatt. Szuper, hogy ilyen elvonulási lehetőségeik vannak New York város lakóinak, de azoknak is remek lehetőség, akik egy hétnél hosszabb időre érkeznek New Yorkba és egy-két napot szívesen az óceánparton töltenének.
Budapestről egy óra alatt eljutunk Balatonakarattyára, Londonból másfél óra Brighton Beach, a La Barceloneta strand a spanyol nagyváros közvetlen centrumában van, és tudnánk tovább sorolni a példákat. Az viszont elég meglepő, hogy New York nyüzsgő városából pár óra vonatútra kedvelt szörfcentrumot, igazi pihenőövezetet találunk, ami még egyáltalán nincs elturistásodva. Montauk kedves kis település, híres halászatáról és ezáltal a remek halételeiről is, fontos helyszín volt az Egy csodálatos elme örök ragyogása című filmben is, és Andy Warhol is fenntartott ott egy nyaralót. A Nagy Gatsby óta tudjuk, hogy New Yorkban nem csak Manhattannek vannak elegáns részei: az úgynevezett Hamptons a huszas években az arisztokrácia kedvelt nyári elvonulóhelye volt csillogó partikkal, véget nem érő klubdélutánokkal. A popkultúrában sokszor megjelenik Long Island ezen fertálya, a nyaralóövezet, ahol a hagyományos kis tengerparti kunyhók helyett inkább óriási villákat, majorokat, birtokokat találunk. Sikeres és tehetős művészek már a századelőn felfedezték maguknak ezt a részt, és ez ma sincs másképp.
junglebook-7777.com, 2024 | Sitemap