A regényt olvasva a szánkban érezzük a langyos sör keserű ízét, vagy a karcos kadarka savanyú zamatát, de ami utóízként igazán a szánkban marad, az a mérhetetlen hiányérzet és a hiábavalóság biztos tudata. Lehet, hogy a karcsú életműből a rövidebb, korai novellákkal kellett volna kezdenem, de most úgy érzem, mintha mindent tudnék Hajnóczy Péter ről, és bármi kerül is kezembe a jövőben Tőle, már régi ismerősként üdvözölhetem. Nagyon súlyos darab ez. Mélyvíz, csak úszóknak! 5 hozzászólás
Kísérlete kizárja a boldogságot, bár – ahogy a kisregény utolsó mondatából kiderül – ő is tudja, hogy "a városon túl […] édesvizű patak folyik, és zöld, ismeretlen nevű fák levelei remegnek a nyugati szélben. "
Reggel – remegve, reszketve, fuldokolva – sorban állás a pénztárnál és a pultnál. Az első féldeci, amely életet ment és ugyanakkor ki is akarja okádni az ember, valahogy az áldozásokra emlékeztette gyerekkorában – a galambszaros templomtér, az apja, a hosszú prédikációk –, mintha Isten venné magához, aki ily módon akar beléhatolni, hogy emlékeztessen arra, ami a dolga, amiért a világra küldetett. "
Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiábó l című önéletrajzi és fikciós elemeket is ötvöző kisregénye az író főművének tekinthető: töredékessége, intertextuális utalásai paradigmaváltónak számítottak a kor magyar prózairodalmában. A szerző azonnal bekerült a "Péterek", vagyis Nádas Péter és Esterházy Péter meghatározó írói triászába, a kötetre pedig Füst Milán-díjat kapott. A kisregény több idő- és valóságsíkot mozgat, vagy éppen köt össze, Hajnóczy pedig filmbe illő vágásokkal vált ezek között. A fő síkban egy alkoholista, elvonási tünetektől szenvedő (Hajnóczyra sokban hasonlító) író küzd a keze alatt formálódó prózával és rémképeivel. Közben felidézi fiatalkorát, félrecsúszott kapcsolatait, kudarcos kitörési kísérleteit, amelyek elkerülhetetlenül vezettek ide: egy íróasztalhoz, eldobált jegyzetek és több üveg bor mellé. A szöveg saját születési folyamatát és szerzőjét is tükrözi. Ideje látszólag a folyamatos jelen, ám befejezett mű lévén az elbeszélés pillanatához képest mégis csak jövőbeli állapotot rögzít.
Taszított és vonzott. Egyszerre töltött el undorral és rajongással. És anélkül, hogy észrevettem volna, beavatott a rútság esztétikájába. " (Balla D. Károly) "Íme a rettenetes üres papír, amire írnom kell. " Az önéletrajzi fogantatású kisregény egy alkoholista íróról szól, aki csak iszik és iszik, amíg el nem éri a delírium. A brutálisan őszinte élveboncolás során az antihős kíméletlen racionalitással néz szembe saját reménytelen helyzetével, amint az elmulasztott gyógyszerszedés miatt ismét inni kezd, mégpedig elszántan, pedig tudja, hogy rettenetes véget fog érni. A narrátor gondolatai, emlékei és az ital gerjesztette hallucinációk egyetlen szövegtestté olvadnak össze, amelyet az alkohol tart össze. A jegyzetekkel megtámogatott emlékek az író segédmunkásként töltött idejét idézik fel, a családja elleni lázadást, a rákospalotai fűtetlen albérletben töltött időt; a két leghosszabb visszaemlékezés egy szerelmi epizód, amikor egy uszodában megismeri Krisztinát, a zsenge egyetemista lányt, a másik pedig egy hosszú Balaton-parti nap, amikor egyedül várja szerelmét, A-t - mindkét nő az író felesége lesz később, de a két epizód közt a társadalmi pozíciója is rosszabb lesz.
junglebook-7777.com, 2024 | Sitemap